It's my life

Csak most látom, hogy az előző bejegyzésemet itt hagytam..anélkül, hogy szétkürtöltem volna a nagyvilágban....de most megtettem.
Írnom kell...annyira írnom kell, hogy már szinte feszít és fáj, és háborog bennem a sok bennrekedt gondolat.
Ma jobb dolgom nem lévén az iwiw-en játszottam..ugráltam rég nem látott ismerősök lapján, de valahogy a viszontlátás öröme elmaradt...sőt.. Kb. egy óra aktív ugróiskola után teljesen lehangolódtam. Ismerősök..és az ismerősök adatlapján olyan képek, ahonnan hiányzom. Ott kellene lennem, de nem hívtak. A képeken elnézve az arcokat, nekik nem tűnik fel, hogy hiányzom a képről..azért ez elszomorító..kirekesztett vagyok a valós és a virtuális világban.
Most kellenének a vígasztaló szavak..de mégis mit lehet erre mondani, ami tényleg vígasztaló lenne?! Elfelejtettek? Már nem tartozom közéjük? De ha én nem,, akkor a másik miért?
Csernus doktor azt mondaná erre, na persze..irigység az igen, de gyáva vagy szembenézni mindazzal, mit rontottál el.. Oké, én bevállalom...de akkor sem tudom..
Sok sok félresikerült kapcsolat...és képek. Egy férfi ölel egy nőt...igen, ismerős..azt a férfit egykor én öleltem. Szerettem ölelni, de nem vált el, mert hát ugye a család...szakítottam, valami megpattant és nagy a távolság és más az érdeklődési kör és kapuzárási a pánik, mert nem akarok fél kapcsolatot! A sors iróniája, hogy aztán mégiscsak elvált..és most mást ölel..már jó ideje.. De nem fáj..legfeljebb csak keserű az íz a számban..
Valahogy ez már elkísér a sírig..egy picit mindig második lenni mindenhol..az örök második.
Átérzem az élsportolót, akinek az ideje mindig egy tizedmásodperccel rosszabb..ami csak a második helyre elég...
- a mostohaanyám: Már van egy gyerekem..te csak a második lehetsz..
- az első nagy szerelem: Már túl vagyok egy kapcsolaton..
- a mégnagyobb szerelem: Már túl vagyok egy váláson, többé nem házasodom..sőt gyerek sem kell..
És mindig mindenhol ez van...
Persze van, hogy én vagyok az első..elvégre egyensúly is van a világban..de ez kőkemény küzdelem. Mindig és mindenhol pedig nem lehet csatát nyerni..legfőképp nem háborút..
Volt egy kolléganőm. Szerettem, mindig mellette álltam. Hallgattam, ahogy a többieket fikázta, segítettem neki, amikor csak tudtam...azt mondta, mielőtt külföldre megy, tőlem biztosan elköszön...mástól tudtam meg, milyen jó volt a búcsúbulija...nem voltam ott, elfelejtett meghívni..
Sosem voltam búcsúztatón..engem oda sosem hívnak..
Most azt gondolod, mi a fenének sajnáltatom magam, mikor más éhezik, és háború sújtja...Talán igazad van..de nekem ez az éhség, és ez a háború. Egy háború, amit magamban vívok, és éhség..a barátságra, a kollegalitásra..
Minden csak látszat..és barátok nincsenek.
Sosem volt szerencsém a barátokkal, mára már nem akarok barátokat.
Kiszedegetem a lelkemből a tüskéket..mert ezek azok. Fájó, szúró nagy tüskék. Nem akarok több tüskét, elég volt!!!
Jó darabig nem megyek az iwiw-re...kegyetlen világ az..