It's my life

Csak most látom, hogy az előző bejegyzésemet itt hagytam..anélkül, hogy szétkürtöltem volna a nagyvilágban....de most megtettem.
Írnom kell...annyira írnom kell, hogy már szinte feszít és fáj, és háborog bennem a sok bennrekedt gondolat.
Ma jobb dolgom nem lévén az iwiw-en játszottam..ugráltam rég nem látott ismerősök lapján, de valahogy a viszontlátás öröme elmaradt...sőt.. Kb. egy óra aktív ugróiskola után teljesen lehangolódtam. Ismerősök..és az ismerősök adatlapján olyan képek, ahonnan hiányzom. Ott kellene lennem, de nem hívtak. A képeken elnézve az arcokat, nekik nem tűnik fel, hogy hiányzom a képről..azért ez elszomorító..kirekesztett vagyok a valós és a virtuális világban.
Most kellenének a vígasztaló szavak..de mégis mit lehet erre mondani, ami tényleg vígasztaló lenne?! Elfelejtettek? Már nem tartozom közéjük? De ha én nem,, akkor a másik miért?
Csernus doktor azt mondaná erre, na persze..irigység az igen, de gyáva vagy szembenézni mindazzal, mit rontottál el.. Oké, én bevállalom...de akkor sem tudom..
Sok sok félresikerült kapcsolat...és képek. Egy férfi ölel egy nőt...igen, ismerős..azt a férfit egykor én öleltem. Szerettem ölelni, de nem vált el, mert hát ugye a család...szakítottam, valami megpattant és nagy a távolság és más az érdeklődési kör és kapuzárási a pánik, mert nem akarok fél kapcsolatot! A sors iróniája, hogy aztán mégiscsak elvált..és most mást ölel..már jó ideje.. De nem fáj..legfeljebb csak keserű az íz a számban..
Valahogy ez már elkísér a sírig..egy picit mindig második lenni mindenhol..az örök második.
Átérzem az élsportolót, akinek az ideje mindig egy tizedmásodperccel rosszabb..ami csak a második helyre elég...
- a mostohaanyám: Már van egy gyerekem..te csak a második lehetsz..
- az első nagy szerelem: Már túl vagyok egy kapcsolaton..
- a mégnagyobb szerelem: Már túl vagyok egy váláson, többé nem házasodom..sőt gyerek sem kell..
És mindig mindenhol ez van...
Persze van, hogy én vagyok az első..elvégre egyensúly is van a világban..de ez kőkemény küzdelem. Mindig és mindenhol pedig nem lehet csatát nyerni..legfőképp nem háborút..
Volt egy kolléganőm. Szerettem, mindig mellette álltam. Hallgattam, ahogy a többieket fikázta, segítettem neki, amikor csak tudtam...azt mondta, mielőtt külföldre megy, tőlem biztosan elköszön...mástól tudtam meg, milyen jó volt a búcsúbulija...nem voltam ott, elfelejtett meghívni..
Sosem voltam búcsúztatón..engem oda sosem hívnak..
Most azt gondolod, mi a fenének sajnáltatom magam, mikor más éhezik, és háború sújtja...Talán igazad van..de nekem ez az éhség, és ez a háború. Egy háború, amit magamban vívok, és éhség..a barátságra, a kollegalitásra..
Minden csak látszat..és barátok nincsenek.
Sosem volt szerencsém a barátokkal, mára már nem akarok barátokat.
Kiszedegetem a lelkemből a tüskéket..mert ezek azok. Fájó, szúró nagy tüskék. Nem akarok több tüskét, elég volt!!!
Jó darabig nem megyek az iwiw-re...kegyetlen világ az..

Hát ez az én kis blogom...Nem tudom, miért éreztem késztetést, hogy belépjek azoknak a táborába, akik a neten írnak naplót..de ma megteszem. Talán csak nem szeretném, ha a gondolataim a feledés homályába vesznének. Na majd meglátjuk, mi fog belőle kisülni.
Ma 2007. augusztus 01. van. Boglárka napja. Erről jut eszembe, el ne felejtsem felköszönteni az egyik kolléganőmet.
Szerda van, millió a tenniavalóm, aminek persze semmi köze a munkámhoz, de a napom jelentős részében a munkahelyemen tartózkodom.
Reggel ismét alig tudtam felkelni..iszonyatosan fáradt vagyok, és roppantmód utálom a szerdát. Minden szerdát. Ez annyira, de annyira a hét közepe, hogy nem bírom elviselni.
Reggel ismét a szokásos buszozás, és villamos, de ma semmi érdekeset nem láttam, nem tapasztaltam.
Aránylag időben sikerült beérnem, 7 perccel 8 után. Na nem mintha bárkit is érdekelne, hogy mikor érek be..
Elolvastam a híreket, kiakadtam, elszörnyülködtem...ja és nagyon viszket a fülem. Már napok óta. Rákerestem a neten..allergia lehet, vagy fülgyulladás. Most menjek orvoshoz?? Inkább nem..jövő héten nyaralni megyek, csak semmi orvos!
De ha már orvosi témájú cikkeket olvasok, belekukkantottam pár írásba. Egy ilyen cikken teljesen kiakadtam. Az anális szexről szólt..egy nő kérdezte, hogy káros-e számára az anális szex. Az orvos pedig azt válaszolta, hogy igen, ne tegye. Noooormális?? Hogy írhat ilyet egy orvos?? Szerintem ez az önkielégítésre is azt mondaná, hogy káros...emlékszem régen riogatták is az embert ilyesmivel..sötét középkor...pfff...
Nem is hagyott nyugodni ez a dolog, így kattintottam egy párat és olvastam még pár orvosi véleményt, de tahó doktorbácsi véleményét egyetlen tanult kollégája sem osztotta így ebben a formában. Na jó..lehet káros, ha nem megfelelően csinálják..de olyat leírni, hogy véglegesen elveszti az uralmat a záróizmai felett a nő??? Én emlékszem a gyerekkori székrekedéseimre...mint az a bizonyos Wim-es doboz..(talán még valaki emlékszik arra, mi is volt az a Wim..) de azóta is kifogástalan a záróizmom, még a hasmenés sem szokott kellemetlen szituációba hozni...
És semmi bajom az anális szexszel..igaz, fel kellett nőni hozzá, de nagyon is remek dolog!
A doktorbácsi pedig menjen inkább kapálni, ha ilyennel riogatja a szegény nőket, akik tanácsért fordulnak hozzá...